Megkoszorúzták a Caflisch család felújított sírboltját

A svájci gyökerű pécsi cukrászdinasztia sírboltja a pécsi köztemetőben található. Ma kora délelőtt az emlékezés virágait és koszorúit helyezték el rajta. Az eseményen részt vett Péterffy Attila, Pécs polgármestere, Jean-Francois Paroz, Svájc magyarországi nagykövete, és Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnöke is.

Péterffy Attila rövid beszédében kiemelte: a Magyar Cukrász Ipartestület tagjainak adakozásából teremtette meg a helyreállítás költségeit, a BIOKOM pedig a Rauch János Városi Sírkert Megújítási Program keretében biztosította a sírbolt felújításának műszaki feltételeit.

A városvezető emlékeztetett: a kor valamennyi cukrászdája, úgy a Caflisch is saját receptúra alapján dolgozott, specialitásuk volt a fügeszelet és a malomkerék méretű marienvadi mühletorta. Mint mondta, a Caflish olyan közösségi összetartó erővé vált, ami nemzedékeknek jelentette a meghitt együttlétet és az önfeledt kikapcsolódást Pécsett.

A polgármester beszélt arról is, hogy a svájci gyökerű Caflisch-dinasztia másfél évszázada testesíti meg a pécsiséget. “Azt az erőt, ami közösséggé kovácsolja a város polgárait. És ami valóban különlegessé, egyedivé varázsolja Pécs városát” – fogalmazott a városvezető.

 

Caflisch Kristófot 13 éves korában szülei Magyarországra küldték a mesterséget kitanulni. A legendás cukrászdinasztia vezetője 1869 tavaszán kapta meg a cukrászda bérletét, majd 10 évvel később meg is vásárolta. A cukrászmester 1887-ben, 49 évesen elhunyt, ekkor özvegye vette át a cukrászat vezetését.  A Caflisch a dualizmus idején is országos hírű volt, igazi fénykora azonban a két világháború közti időszakra tehető, majd a 20. század első felében kezdett cukrászüzemmé fejlődni. A Caflisch család nemcsak a sütés és cukrászkodás művészetének hódolt, hanem olyan értékeket is képviselt, mint az elkötelezettség, a szakértelem és a közösségi szellem. Híres süteményeik révén a Caflish közösségi összetartó erővé vált, hiszen nemzedékek nőttek fel Pécsett, akik számára a cukrászda a meghitt együttlétet, az önfeledt időtöltést, kikapcsolódást és a békés polgári létet jelentette.