A Siklósi úti temető napjainkra az emlékezés helyszíne mellett fontos kulturális, sőt természetvédelmi értékké vált Pécs városában. A sok évtizedes múlt méltósága szinte már tapintható a külvilágtól vastag falakkal elhatárolt területen. A Pécsi Köztemetőben 1904. november elseje óta folyamatosak a temetések, a sírkert története azonban még ennél is régebbre nyúlik vissza.
A Pécs-budai temető története
Pécs területén több kisebb-nagyobb temető is működött, az egyik legjelentősebb mégis a Pécs-budai temető volt, amelyet 1832-ben nyitottak meg a mai Tudásközpont és Kodály Központ területén, és ezzel megkezdődött érdekes története. A temetőnek kezdetben nem volt kápolnája, az csak 1848-ra épült meg, amiben Liszt Ferencnek is hatalmas szerepe volt.
|
A zeneszerző 1846-ban adott koncertet a városban Scitovszky János pécsi püspök meghívására, ekkor tudta meg, hogy a nemrég nyílt temetőnek nincs kápolnája. Liszt Ferenc így szervezett egy második koncertet is, amelynek bevételét az építésre ajánlotta fel. A Feltámadó Krisztus templomát tehát 1848-ban adták át, és egészen 1981-ig állt, vagyis jó pár évtizeddel később bontották el, minthogy megszüntették a budai temetőt. A budai temetőt az évek során bővíteni kellett, erre először 1854-ben majd 1889-ben is szükség volt – igaz, a második bővítés idején már 10 éves volt az a határozat, miszerint egy másik, nagyobb temetőt kell létesíteni Pécsen. A döntést nemcsak az indokolta, hogy a budai sírkert területét a város terjeszkedése miatt nem lehetett megfelelő mértékben növelni, hanem az is, hogy a Balokány környéke volt Pécs legmélyebben fekvő pontja, így ott megállt a víz, gyorsan mocsarassá vált a terület. A szóbeszéd szerint a koporsókra éppen ezért köveket tettek, hogy a nagyobb esőzések után a víz ne mossa ki azokat a földből. |
Az új temető létesítése tehát valóban szükséges volt, mégis az 1879-es döntéshozatal után 25 évet kellett várni arra, hogy megnyissák. A város vezetése 1903-ban határozta el, hogy a Siklósi út mentén épüljön fel az új sírkert, amelynek „kialakításakor kert- és tájépítészeti elveket követtek, és igényes, parkszerű elrendezést alakítottak ki” (Baku Eszter: A pécsi Szent Mihály-temetőkápolna története és recepciója, 2015).
A Siklósi úti temető története
Az első temetés a Siklósi úti temetőben 1904. november elsején volt, az írnok a halotti főkönyvbe ezt írta: Szemán Józsefné, született Windischmann Anna eltemetődött 1904. november 3-án, 23 évesen. Házasságának második évében. A sírhely a mai napig megmaradt, és a Pécsi Köztemető munkatársai minden évben, mindenszentek napján megkoszorúzzák.
A budai temetőből az új köztemetőbe 1904-től kezdték átszállítani a síremlékeket, koporsókat. Olyan híres pécsi családok és neves személyiségek sírjait költöztették át, mint például a Littke-család, Dischka Győző, Mátyás Flórián, Piatsek József vagy Lickl György. A budai temetőt 1934-ben végleg felszámolták.
A Siklósi úti temető ezután folyamatosan bővült, területe jelenleg csaknem 60 hektáros. A 69 parcellában megközelítőleg 170.000 elhunyt nyugszik. Négy jelentős nagyságú parcellában katonatemető helyezkedik el. Az I. és II. világháborúban elesett 12 nemzet katonái kapták meg itt a végső nyughelyüket. Külön parcellában nyugszanak azok, akik haláluk után is az emberiség javát szolgálták, felajánlva testüket az orvostudománynak.
Kulturális és természeti jelentőség
A Pécsi Központi Temetőben számos olyan pécsi személyiség, család síremléke található, akik rengeteget tettek a városért és az egész nemzetért. Több mint 200 védelem alatt álló sírhelyet tartunk nyilván, ezek között vannak helyi és műemléki védettségű, valamint díszsírhelyek, valamint a Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal védelme alatt álló emlékek.
A terület kulturális és történelmi szempontból kiemelkedő, emellett természeti értékei is fontosak - a sírkertet helyi jelentőségű természetvédelmi területként tartják számon.
