A klímaváltozással járó szárazságot és forróságot, a hirtelen érkező nagy mennyiségű csapadékot megsínylik az alapból hideget szerető fenyők, így egy idő után gyengül a védekezési mechanizmusuk. A szú főként a beteges fát választja magának, azt, ami már nem képes kellő mennyiségű gyantát termelni a védekezéshez.
Az elmúlt évek csapadékmentes, forró nyarai, valamint a bogarak tömeges előfordulása sajnos már az egészséges fákat is fenyegeti.
A szinte kizárólag csak a lucfenyőt károsító betűző szú a háncson keresztül idézi elő a fa halálát. Rágásával megroncsolja a háncs belső szerkezetét, aminek következtében a fa a nyári forró időszakban gyorsan kiszárad.
A feromoncsapdás biológiai védekezés hatástalannak bizonyult, hatékony kémiai védekezés pedig nincs ellenük. A védekezés egyetlen módja a fertőzött egyedek mielőbbi kivágása és eltávolítása a temetőből. A fertőzés drámai terjedését felgyorsítják a koronájukkal összeérő fenyő fasorok és facsoportok, mivel a frissen kikelt bogaraknak nem kell messze repülniük a következő faegyedekig, hogy azokba berágják magukat. Ez okozza a nagyobb darabszámú fasorok és facsoportok szinte egyidejű kiszáradását, és ez vezet a fertőzött egyedek kivágásához.
